1. |
Szívpad
02:38
|
|||
fésüld át álmaim tavát
kékben lásd a város illatát
hol jártál? kerestél talán?
ébred már a szélcsend színpadán
|
||||
2. |
Aranyalma
02:41
|
|||
3. |
Képzavar
02:26
|
|||
szilánkokba lépek, felmosok előtted
hozzád hűséges maradok
amíg te magadat csalod
tövig rágott körmeiddel
kapard ki hát a szemem
lásd magad te is végre
ahogy bennem létezel
(ez nem a valóság, csak a sötét eltakar
ez nem a valóság, téged csak a kép zavar)
nem látod a gerendától
hogy nincs benned szálka sem
|
||||
4. |
A romlás virágai
02:33
|
|||
eljátszod nekem, hogy érted?
hogy rád érdemes figyelnem
eljátszod, hogy több vagy
mint egy szarrá csiszolt csődtömeg
ami jól mutat a képernyőn
ami fénylik, de csak kívülről
szaglászod az életed
most újranézheted
ahogy arcába köpsz a fél világnak
ahogy csapdába csalod a patkányokat
szállnék virágról virágra
de mindenki csak magát kívánja
mennyi réteg, ami elfedi
a szemed homályát
mennyi ismeretlen, kit istenítesz
mint képzelt felebarátját
azt se tudod, hogy kitől idézel
egyáltalán feléred ésszel
hogy bőrig ázol a képernyődbe bújva
|
||||
5. |
Egynapos
01:51
|
|||
ez most más, ahogy várlak
nem bántasz, elpirul körötted a táj
ez most más, hazafelé menet
öledbe temet kertek alatt a láng
néha fuldoklik a szív, néha egymásnak uszít
ha csak egy pillanatra is a léc alattam meging
nem hagyom, hogy megviseljen
visszanyelem az ürességet
férfiasan magamon viselve
mély levegő, visszalépek
ez most más, nem bánom
hogy itt vagy, én nem futok sehová
ez most más, most jó ez így
alázzon mást ez a nem kívánt lázadás
nem hagyom, hogy kitörjenek
hebehurgya képzelgések
egy napos szerelmeket
továbbgondolt ígéretek
|
||||
6. |
Árvalányhaj
02:05
|
|||
fénylő fák, kóbor kutyák
olyan édes a bolyongás
a csókunk száll, az egekben jár
fejünk fölött pihentető világ
testet öltve átölelve, kéz a kézben égek el veled
remeg most a föld alattunk, idétlenül időtlen a csend
|
||||
7. |
Elhasznált szavak
02:17
|
|||
bármit kínálsz, túl nagy falat
nem kívánt minden mozdulat
kínlódás, megbánod azt is
hogy belém botlottál
elhasznált szavak rám ragadtak
értelmetlenkedik a szenvedés
védjegyemmé vállt a vihogva
picsogás, meg a sírva élvezés
na most jól feladtad a leckét
de kérlek fejtsd meg helyettem
egyedül te tudod a képletet
az életképtelenségemhez
elhanyagollak vagy inkább zavarlak
túl sok vagyok vagy túl kevés?
meddig várjak rád, ha elhagylak?
addig hazudok míg utol nem érsz
miattad erőszakolom
magamra a holnapokat
miattad hallgatom el
előled a hamis szólamokat
|
||||
8. |
||||
ne vedd magadra, ha nem jutsz eszébe
a nevedre sem emlékszik éppen
rákacsint valaki másra
átmegy az út másik oldalára
ha meglát, hozzád se szól
valami rémlik, biztos valahol
már látott, vagy hasonlítasz
az apjára, vagy az exére, vagy a kutyájára
ne szaladj utána, ne nyújtsd a nyelved
ne vedd magadra, ha nem ad jelet
nincsen térerő köztetek
ne vedd magadra az ingét
ne vedd magadra az illatát
ne vedd magadra a szavait
se a gyerekkorát
ne keresd a csodát az ágyban
ne keresd a csodát az ágy alatt
többé ne keresd, ne bánjad
hogy a reggelt már nem veled várja
fél a nap, nem bújik ki a háztömbök alól
ébren vagy, az emlékét még nagyban kóstolgatod
az erkélykorlátra fagytál
zsibbad a szád széle
fáradt pupilláid betakarják
de nem nálad ébred
|
||||
9. |
Végállomás
03:45
|
|||
útszéli stoppos az emléked
tipeg a pocsolyában
egy lapos kaviccsal a zsebében
leint a mosolyával
tövisekbe gombolt kabátja
hólyagosodik a hajpántja
az állóvizet a tócsába visszaköpi
és nem néz hátra
minden kanyarnál átszalad
egy rongyos zsákbamacska
a végállomásnál kiégett
az összes ködlámpa
|
Streaming and Download help
If you like KurtaUtca, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp